No, hát én sem tudom megmagyarázni, hogy hogyan kötöttünk ki tegnap este a férjjel a 26. hét 3. napon a szülőszobán, pláne egy teljesen panaszmentes terhességgel.

Mindenesetre egy fél óra elteltével, úgy távoztunk onnan hárman (still 2in1) saját felelősségre, hogy a kölöknek kutya baja, és én is sokkal jobban voltam már.

Lehet, hogy a gyerek apjának van igaza, és csak a front tehet a dologról. De három óra nem enyhülő, állandó és rémisztő hasfájás után én jobbnak láttam, ha olyan is megerősíti ezt, aki nem csak borjakat segített eddig a világra.

Az kicsit fura volt, hogy miután jól megnyugtattak, hogy senkinek semmi baja (és addigra már én is éreztem ezt), közölték, hogy akkor leszek szíves odabent tölteni az éjszakát. Én meg először bambán, aztán meg elég határozattan mondtam, hogy szerintem erre semmi szükség, úgyhogy végül mindenki egyetértésével angolosan távoztunk. Azért a papírt aláírtam előtte, hogy nehogy utána a kedves doktornő karrierje bánja az én önfejűségemet.

Lényeg a lényeg, hogy nyugodtan aludtam, és még a szülőszoba sem lesz ismeretlen, ha arra kerül a sor. És persze az sem mellékes, hogy mindenki nagyon-nagyon kedves/rendes volt, és eszükbe sem jutott érzékeltetni velem, hogy én vagyok a hisztis-pánikolós-elsőterhességes kismama....