Tegnap voltunk* ultrahangon, és sajnáltam nagyon, hogy nem nagyon látszódott élesen a kölyök, mert az apja így csalódott picit. Aztán a hüvelyi UH-n jobb volt a mozi, de akkora már kiküldtem őt. (Mondjuk én azt hittem, hogy ő azt nem szeretné látni, mármint a folyamatot, nem a végeredményt, de őt nem zavarta volna...)Lényeg a lényeg: a kölök jól van. Megvan mindene: kezei lábai, ujjai, tökéletes a redője, dobog a szíve. Fiúnak mondjuk már nem fiú, pedig a doki is emlékezett, hogy a múltkor határozottan az volt. És újabb 11 nappal előrébb jött a terminus, most már május végénél tartunk. Nem lenne baj, ha a szülés is úgy zajlana, hogy közli a doki, hogy hoppá, az már két hete megvolt...