No, hát egy rakás félelemmel mentem hétfőn az orvoshoz, amik közül a legfőbb az volt, hogy megvan-e még a kölök. És ezzel párhuzamosan nem szúr-e le az orvos, hogy miért csak most megyek.

 

Ezek közül végül mindkét félelmem alaptalannak bizonyult, mert az orvosom szerint a legjobb időben mentem (8. hét eleje), és egy baromság, hogy menjél el rögtön, amikor pozitív terhességi tesztet produkálsz, mert akkor még nem tudnak mondani semmit, azon kívül, hogy mérsékelten örüljél, vigyázz magadra, és gyere vissza a 7. - 8. héten.

 

Persze igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor az orvos a vizsgálat után azt mondta, hogy akkor most először hasi UH-n nézzük meg a kölköt. Gondoltam ha van mit nézni, akkor már csak megvan a gyerek szerinte (is). Úgy is lett. És itt ért engem a meglepetés. Mert arra ugyan fel voltam készülve, hogy már lesz mit látni (paca, meg dobogó szív), de arra nem, basszus, hogy ennek a gyereknek már látszik a lába, meg az agya helye,* és ha nem lettem volna nyomi, még az arcát is láthattam volna, arról nem is beszélve, hogy és ugye látja, hogy azok ott a lábai, és azt is meg tudnánk mondani, hogy kisfiúnak tűnik-e vagy kislánynak. Teljes döbbent volt, hogy ezt így hogy.  Aztán meg is mérte a kölköt a doki. 40 mm. Úristen, hát mekkora már ez a gyerek?

És ez volt az a pont, amikor az orvos is megkérdezte, hogy nem lehet-e, hogy ez nem egy 8 hetes terhesség. Én meg mondtam, hogy kisjézus óta bármi lehet, de akkor azért az elég fura lenne nekem, aki az elmúlt egy évben más sem csináltam, minthogy a saját testemet figyelgettem. Végül abban maradtunk, hogy ez a kölök egész biztos, hogy legalább 10 hetes, és ne rágjam magam, hogy ez hogyan lehet, örüljek. Örülök is persze, de sosem gondoltam  volna, hogy én leszek az a nő, aki nem veszi észre, hogy terhes...

 

Szóval mustármagból egy pillanat alatt nagy fiú gyerek lett. Én meg kezdhetek fellélegezni, és nem aggódni attól, hogy majd biztos a 8. hét körül jön a sok rosszullét, a hányással, meg miminden.

 

___________________________________
*Ez a feje - látja, mondta az orvos - de az még nem az agya, csak agyvíz.